Gyalogolni jò!

Ahogy màr Mòricz Zsigmond is megmondta, igaz ö a nagy magyar pusztàban vàndorolt, ahol a csàrdàkban olthatta szomjàt, mìg èn nèha hosszù òràkon àt cammogok a dogmelegben, amìg vègre olyan lakott telepulèst talàlok, ahol bàr is van. Ilyenkor csupàn egy nagy szàjnak kèpzelem magam, egy nagy cserepes szàjnak, meg egy rovid szakasz nyelocsonek ès dontom magamba a Peroni sort, mindenfèle ìzlelès nèlkul.
Tehàt Assisiben hagytam abba. Màsnap reggel a kempingbol bementem a kolostorhoz, ahol megtalàltam Giordano testvèrt egy kis irodàban, aki mosolyogva àtnyùjtotta az elore elkèszìtett dìszes oklevelet, amelyen cirkalmas betukkel àllt, hogy ISTEVAN STAVER hivatalosan is felvètetett a ferences zaràndokok kozè. Utoljàra àtsètàltam Assisin ès a vàros vègèn egybol egy brutàlis emelkedo vàrt. Az 1200 m magas Monte Subisiora kellett felkapaszkodni, ahol egy kis kolostornàl pihentem meg, ahol Leone testvèr ( S. Francesco tàrsa) barlangja megint csak igazi szent helyet takart. Kevès turista, labirintushoz hasonlìtò òdon kolostor, szuk folyosòkkal, akkora ajtokkal, hogy csak mèlyen meghajolva tudtam belèpni.
Ezutàn a Subisio nyergèn, ahol fàk sem voltak, ùgy eltèvedtem, hogy òràkig meneteltem egy hosszù foldùton, pazar kilàtàssal a Tevere volgyère, csak sejtve, merre jàrok. Vègul eszembe jutott, hogy hoztam GPS-t, bàr a hegyi osvènyek nem voltak rajta, lenavigàlt sikeresen Spelloba, ahol èjszakàzni szàndèkoztam. A spelloi apàcakolostornàl nem volt szerencsèm, a fonovèr megszemlèlt, majd kijelentette: no room. Kèso estig Folignoig mentem, ahol vègul a youth hostelben aludtam egy igazi 16. sz.-i kastèlyban. Eddig ez volt a leghùzòsabb nap, 40 km-t nyomtam le, de èrdekes, hogy szinte fàradtsàg nèlkul.
A zsàkom is eltunt a hàtamròl, olyan csak mintha egy lepkèt vinnèk, amit meg, ha lerakok: Neil Armstrong èrezhette magàt ìgy a Holdon. Hàt szòval belejottem.
Màsnap Spoletoig gyalaogoltam, foleg kisforgalmù aszfalton. A vàltozatossàg kedvèèrt 18. sz.-i volt a szàlloda eredetinek tuno freskòkkal. Spoletòt alaposan bebarangoltam màsnap, megkerestem azokat a helyeket, ahol Anno Bùzàs komàmmal jàrtunk, jòcskàn dèlutàn lett, mire elindultam a hegyekbe. Nem is èrtem el a Romita de Cesi nevu kituzott cèlt, az erdoben sàtoroztam öklömnyi köveken. Csak a kovetkezo nap aza tegnap èrtem a kis kolostorhoz, Romitàhoz, ahol nagy szeretettel fogadtak. Osszesen hàrman laknak fenn a hegyi tanyàn: egy Silvia nevu fiatal làny ( aki egybol fozott nekem egy pastàt), egy kiègett boxolora hasonlìtò albàn menekult ( o a mindenes) ès fra Bernardino aki viszont egy örült atomfizika professzorra emlèkeztet, a megszàllottsàg fènyèvel a szemèben. Lehet is benne valami, mert 10 ève koltozott ki a romok kozè ès sajàt kezèvel èpìtette ùjjà a kolostort. Szìvesen eltoltottem volna ott hosszabb idot, nagyon megkapò hely!
Aztàn legyalogoltam Ternibe, ami egy nagy vàros, de internetet nem talàlni benne, viszont megvettem a Lazio tèrkèpet ès kinèztem, merre megyek tovàbb, mert erre màr turistaosvènyek nincsenek. Kèso estig meneteltem Stroncone nevu kisvàrosig, ahol a S Francesco hotel szìvèlyes tulaja Paolo adott szàllàst, ma meg egy cìmet, ahol maszek alapon megengedtèk, hogy netezzek.
Nem tudom, lesz-e alkalmam Ròmàig gèp elè kerulni, de onnan mindenkèpp jelentkezem. Ha ilyen tempòban haladok, hàrom-nègy nap alatt megèrkezem.