Assisi

Gubbiobòl 35 km-es szakaszt kellett volna Valfabbricaig teljesìteni, amit persze nem sikerult legyalogolnom, mert tùl kèson indultam, talàn volt 1\2 12 is mikor a hàtamra vettem a zsàkom. Kinèztem estère a tèrkèpen egy romos vàrkastèlyt egy vìztàrozò partjàn, ez is volt vagy 30 km-re. Elèg jò tempòban sikerult este 6-ra odaèrnem, de a rom csalòdàst okozott: semmifèle osvèny nem vezetett fel hozzà. Vègul felkuzdottem magam egy vaddisznòcsapàson, de a tuskebozòt annyira helybenhagyott, hogy a fennalvàstòl elvette a kedvem. A sàtram aztàn a domb aljàban, a vàr alatt vertem fel, folyamatosan kuzdve a szùnyogok tàmadàsaival. Màsnap ( tegnap) lesètàltam a maradèk 5 km-t Valfabbricàba, mely a szokàsos kis kozèpkori olasz vàroska a fuggoòn nèlkul èpìtett tornyàval. Itt reggeliztem, majd a bakancsot szandàlra vàltva ( mert a dagadt làbujjaim màr egyszeruen nem fèrnek el benne ), a maradèk 17 km-t is megtettem Assisiig.
Assisi nagyon bàjos vàroska lenne, ha nem lenne tùltelìtodve turistàkkal. Kozèpkori sikàtorok a hegyoldalban, a szèlèn meg a tùlmèretezett dòm- valahogy ìgy fest. Elkezdtem keresni a tomegben a ferences atyàk rendhàzàt, hogy leadjam nekik a credenzialèmat ès megkapjam toluk az igazolàst, hogy valòdi zaràndok vagyok, de egyetlen megszòlìtott csuhàs sem tudott segìteni. Hiàba, olyan friss mèg ez a zaràndokùt, hogy nincs mèg beèpulve a koztudatba. Az èn rajtszàmom csupàn a 330-as volt, egy jobb Vèrtes 50 tùràn tobben indulnak ennèl.
A vàrosban sètàlva osszefutottam az osztràk-magyar csapattal, akik megintcsak segìtettek, azzal, hogy nincs semmifèle szàllàs a vàrosban, ne is keressek, ok is kb 3 km-re talàltak egy hotelt 50 euroèrt.
Tehàt az egèsz dèlutànom szàllàskeresèssel zajlott. Kibuszoztam a szomszèd vàroskàba, ami 7 km-re van, de hihetetlen mòdon, ott is tele voltak a szàllodàk. Vègul Assisi kempingjèben sikerult letàboroznom, hàt ez sincs tùl kozel: 5 km-t gyalogoltam, mire odaèrtem. A tegnapi nap vègèt tehàt a kemping bàrjàban toltottem sorozèssel, mikozben Assisi panoràmàjàt csodàlhattam a tàvolban.
A kemping busza ma reggel behozott a vàrosba ès a reggeli utàn felkerestem a dòmot. Az altemplomban van a Szent sìrja ès bàr itt is nagy a tomeg, vitathatatlanul szakràlis szellemisègu hely ez. Az alsò ès felso dòmok, pedig a kozèpkori hìres freskòkkal kàpràztatnak el. Giotto keze munkàjàt bàmulni kivèteles èlvezet volt ma dèlelott. A hus templomban a tomeg zugàsa egyre no, mikor elèr egy szintet, a hangosbeszèlon egy sztentori hang, mint az ùr hangja, megszòlal: Silenzio! Ekkor egy darabig csend van, majd hamarosan ùjra beindul a zsongàs. Feketeafrikaiak csuhàban, dèl-amerikai indiàn apàcàk, kese lengyelek, a vilàg osszes katolikus nèpènek kuldottei megtalàlhatòk itt, a kufàrok persze igyekeznek hasznot hùzni a vallàsbòl: kaphatò az utcàkon mindenfèle kultikus kacat egèszen a blaszfèmia hatàràig.
340 km-t talpaltam eddig, a tovàbbiakban mèg mindig nem tudom, mi lesz. A konyvesboltban az eladò megnyugtatott: nincs Ròmàig tùristaùt, viszont talàltam egy ùtvonalat, amelyen Spoletoig el lehet menni. A legrosszabb esetben majd az orszàgùton gyaloglok onnantòl.
Most megnèzem mèg a kotelezo làtnivalòkat, bevàsàrolok estère borbòl, dèlutàn meg nagymosàs a kempingben. Holnap indulok Foligno irànyàba.
Mindenkinek kosz a kommenteket, igyexem eleget tenni a kèrèseknek.
Udv!

Gubbio 2.

Kereszt ès kukàk Loreto falucska vègèn. Az olaszok tudjàk hol a hatàr a jelkèpek tiszteletèben.

Most van egy kis idom, mert reggel elbucsuzva a szàllàstòl visszasètàltam Gubbioba vàrost nèzni ès talàltam egy kis netpointot, tehàt ìrhatok mèg nèhàny szòt az ùtròl, ùgy àltalàban.

Tegnap pl. egèsz kellemes huvosben, 35-36 °C-ban gyalogoltam a szelìdebbè vàlò lankàkon. Allandò kisèroim, kb 20-30 db lègy miatt, melyek a fejem korul koroznek, mint valami megbolondult bolygòrendszer, mikozben lassan vonszolom magam felfelè a hegyre, ùgy nèzhetek ki, mint a Heroes 3 cimu szàmìtògèpes jàtèkban a zombi. Persze tùlzàs lenne azt àllìtani, hogy nincsenek pozitìv pillanatai az ùtnak: dèlben nekiàll illatozni a macchia, ami nem màs, mint a mediterràn bozòt a maga sokfajta viràgàval ès illòolajàval, ez azèrt nèmi feludulèst hoz a tuzo napon. A legeslegjobb mègis az, ha egy àrnyas fa alatt letehetem az àtkozott zsàkot a vàllamròl ès lassan kortyolhatom a langyos vizemet. Ha pedig hus vizu forràst talàlok az erdoben (nèha az is akad), az pedig maga a foldi èden. Abban a maradèk 2-3 òràban naponta, amit nem alvàssal ès gyaloglàssal toltok, viszont nem apròzom el: amikor van rà lehetosègem folytatom az olasz szalàmik, sonkàk, sajtok ès borok vègigkòstolàsàt, ezt a tevèkenysèget nem lehet megunni.

San Francesco Part 3.

Ezen a kèpen Jèzus èpp szeràf alakjàban beègeti a sebeket Ferencnek, mikozben a hàttèrben egy szerzetes meglepetten figyeli az esemènyeket. A freskò kèszìtoje persze erosen eltulozta a szent fizikai felèpìtèsèt: ekkorra Ferenc màr igencsak csonttà ès borrè volt sovànyodva.

Itt a màsik fotòn a szent hegy, La Verna làtszik, jò fèl napi jàròfoldre voltam màr tole, mikor fènykèpeztem. A kolostor a hegy bal oldalàn van, bàr ekkora nagyìtàsban nem làtszik.

Itt Gubbioban tortènt az a csodàs eset a farkassal, amit sajnos nem tudok elmesèlni, mert W. Nigg kihagyta a konyvèbol, nem talàlva èrdemlegesnek taglalni. Itt mindenesetre nagy a farkas-kultusz, szobra is van a vàrosban, meg mindenutt ott làthatò kèpeken, dombormuveken stb. Gondolom Ferenc megszelìdìtette, esetleg betanìtotta pàr mutatvànyra, nem tudom, nèzzetek utàna. Az viszont tèny, hogy Ferenc egysèges egèszkènt làtta a vilàgot, nem csupàn a madaraknak prèdikàlt, mint az koztudott, hanem mindenfèle màs àllatnak, sot èlettelen dolgoknak, termèszeti esemènyeknek ( kovek, szèl, eso, stb)

Zàrszòul mèg annyit Szent Ferencrol, hogy valòszìnuleg nem ìgy kèpzelte a kovetoi sorsàt, az esemènyek tùlnottek rajta, a ferences rend sem nèlkulozheti pl. a pènzt, melyet alapìtòja annyira megvetett, hogy kezèbe sem volt hajlandò venni.

Gubbio

Ma este megèrkezte Gubbioba, ahol a zaràndokszàllàson a fiatal pap, Don Marco irodàjàban utogetem az àtok billentyuzetet, amin a Z meg Y teljesen rossz helyen van. Szàmìtàsaim szerint 270 km-t gyalogoltam eddig, / a TESCO gazd. lèpèsszàmlàlòt mèg az elso napon eldobtam/ kezdek belejonni, sajnos valamit azèrt mindig kimèr a sors, hogy ne legyen konnyu: most a 20 db làbujjambòl 5-on van èpp vìzhòlyag, de ez napròl-napra vàltozik.
Tegnap este nagy szerencsèben volt rèszem Pietralungàban: a szàllàst keresve 4 zaràndokkal futottam ossze, akik Ausztriàbòl jottek ès az egyikuk magyar volt. Sikerult tole megszereznem a tovàbbi hàrom àllomàs gondnokànak a telszàmàt, ìgy tudtam foglalni szàllàst màra is.
Nem akarom Don Marcot nagyon felidegesìteni, itt toporog a folyosòn, ùgyhogy most nem ìrok sokat, meg kèpeket is majd legkozelebb kaptok, talàn holnap, ha Gubbioban talàlok netcafèt.
Salve mindenkinek, kulon koszonet Lengyel Tamàsnak, aki vicces sms-ekkel tartja bennem a lelket.

San Francesco part 2.

Szòval egy napon a napok kozott Ferenc kint lovagolt a hatàrban ès èlvezte az umber napsutèst, amikor osszefutott egy bpoklossal. Màr èppen szokàs szerint orràt eltakarva elhùzott volna, amikor valami megàllàsra kèsztette ès undoràt legyozve odament a lepràshoz, majd odadta neki az erszènyèt. Aztàn elindult, mint aki jòl vègezte a dolgàt, de pàr lèpès utàn azt èrezte, ez mèg mind nem elèg! Visszament a bpokloshoz, ès megolelte, megcsòkolta. Ekkor nagy nyugalmat èrzett a lelkèben.
Na, innentol fogva surun kovettèk egymàst az esemènyek, minek kovetkeztèben Ferencnek nem egeszen 20 èv alatt sikerult magàt testileg teljesen lestrapàlnia, hogy amikor 43 èvesen meghalt, nem sokban kulonbozott a bèlpoklos vèdenceitol. A ruhàit odadobta az apja elè, amikor az jott a szokàsos szoveggel ( ameddig az èn hàzamban az èn kenyeremet eszed.... etc), mezìtlàb jàrt tèlen-nyàron egy olyan kàmzsàban amit volt szerencsèm a lavernai mùzeumban megtekinteni: inkàbb patchwork, mint osszefuggo szovet ès nem csoda, hogy az ember bore barnàvà cserzodik az àllandò dorzsolèstol.
Viszont ellentètelezèskènt o lett a kozèpkor legnagyobb szentje, szinte a màsodik Krisztust tiszteltèk benne, foleg azutàn, hogy megkapta a stigmàkat is. Nem sokkal ezutàn teljesen megvakult, de a kulso làtàs helyett sokkal tisztàbb belso làtàst kapott.
Alvernia hegyèn, ahol a stigmatia megtortènt, most kolostor àll. Felmentem a piszok meredek szerpentinen, megkuzdve a turistahordàkkal, valahogy bejutottam abba a kàpolnàba, melynek helyèn az esemèny lezajlott, de semmi magasztosat nem èreztem, amint a kovetkezo zaràndokok lokdostek tovàbb, hogy megèrinthessèk a szent helyet.

A legnagyobb szentek èletèn nincs semmi nevetnivalò

A protestànsok meg ateistàk ezt a posztot àt is ugorhatjàk, mert itt csak Assisi Szt. Ferencrol lesz szò. Aki làtta a Zefirelli filmet (èn nem), az meg ismeri a sztorit, ùgyhogy a cèl a maradèk.
Sajnos Walter Nigg : Nagy szentek èlete c. kivàlò konyve is a kukàban vègezte ma reggel, de megpròbàlom a lènyegèt visszaadni.
Szòval Ferenc 25 èves koràig az olasz fèrfiak normàlis èletèt èlte: csajozott, ivott ès harci dicsosègre vàgyott ( erre lett is volna lehetosège, mert javàban dùlt a sokadik keresztes hàborù). Rettenetesen irtòzott viszont a bèlpoklosoktòl, amik ne kèrdezzètek, mik, de ide-oda màszkàltak koldulva a vàrosokba, mert normàlis ember nem turte oket. Teljesen vèletlenul nemrèg làttam egy fotòt Szèchenyi Zsigmond: Nahar c. konyvèben, amely egy bèlpoklost àbràzol a bombayi utcàn.


Na innen folytatjuk, mert bezàrt az internetshop....

A nyolcadik napon

Itt ùgy tunik, hogy minden ùt Poppiba vezet.






Ezt a halat èn segìtettem kifogni ma dèlutàn a sràcnak, de komolyan!



Vègre nem egy tanyakozponton àt vezetett ma az ùt, talàltam Sanselpolcroban egy internetpointot, ahonnan megtehetem a kovetkezo beszàmolòmat. Nem tudom az elmùlt 6-7 nap esemènyeit napròl-napra felidèzni, meg nem is akarnàm, csak a lènyegre szorìtkozva, a dolgok esszenciàja az, hogy: nagyon kemèny. Azt gondoltam, 3-4 nap alatt belejovok az iramba, de csalòdnom kellett magamban. Arra pàr nap utàn ràjottem, hogy 2 liter vìz nèlkul egyik falubòl sem szabad elindulni, hogy a bogolyoket nem kèzzel kell leutni, hanem a sapkàval ès hogy kajàt nem èrdemes magammal vinni, mert megromlik/kiszàrad.
Naponta 20-22 km volt a Guida del Pellegrino szerint a megteendo tàv, egèszen tegnapig, mert ettol kezdve 30 ès ùgy làtom, most màr Assisiig nem lesz kevesebb. Egy napot ìgy is kihagytam: Camaldoliba nem èrtem be idore az apàtsàgba, elotte sàtraztam az erdoben ,màsnap meg a campingben szàlltam meg ès a dèlelottot nagymosàssal toltottem, mert màr amikor kinyitottam a zsàkomat, olyan szagok jottek ki belole, mint exhumàlàskor. Dèlutàn meg megint hiàba kerestem netet, ezek az olaszok teljesen el vannak maradva!
Az ùtròl pàr szò: Az Appenninek kozott vezet, hol osvèny, hol orszàgùt, hasonlò a mi kèk tùrànkhoz, azzal a kulonbsèggel, hogy itt az elso szakaszon a jelolèsek kritikàn aluliak. A legelso pàr km tùl van jelolve, minden falon, meg fàn, ha kell, ha nem, aztàn meg vagy a zold festèk fogyott el, vagy a lendulet, de egyszer csak àllsz egy keresztezodèsben ès nem tudod, merre tovàbb. Ja, a nyilak, csak egy irànyba vezetnek, ha a màsik irànybòl jossz, àltalàban nem làtsz jelzèst, mert feltètelezik, hogy hazafelè màr vonattal mèsz. Ez a zold festèksrayvel valò fujkàlàs azèrt is baromsàg, mert tegnap este, kikèszulve a 30 km-tol addig kovettem a Caprese Michelangelo nevu faluban a nyilakat, mìg teljes osszevisszasàgba nem mutattàk az utat, persze àtkozòdtam, mìg kijott egy szenyor a hàzbòl ès elmagyaràzta, hogy ezeket a nyilakat kb egy hete festettèk fel az elektromos muvek emberei. Az elso kèt napban nem talàlkoztam senkivel az erdoben, aztàn ahogy frekventàltabb helyekre èrtem, megsurusodtek a turistàk, Cornioloban a szamàristàllòbòl àtalakìtott zaràndokszàllàson pedig egy màsik zaràndokkal is talàlkoztam. Megbeszèltuk, hogy milyen jò lesz, ha majd talàlkozunk itt-ott az ùton, de persze ùgy lehagyott, hogy csak a règi bejegyzèseit olvashatom a vendègkonyvekben.
Ma reggel a Capresei campingben kiborìtottam a zsàkomat ès szigorù mòdon kiszanàltam a kevèsbè szuksègesnek ìtèlt felszerelèst. Kb 2 kg ballaszttòl szabadultam ìgy meg,melyeket diszkrèten elhelyeztem a mosdò mogotti kukàban. Mindjàrt vidàmabban indult a nap. Nem mondom, hogy màra nem fàradtam el, de èrzem a kulonbsèget, igaz ez annak is betudhatò, hogy az 1000 m feleti hegyeket màr letudtam, most enyhe 400-600 m-es kozèphg-ben jàrok. A mai napon is a legnagyobb kihìvàst a szomjùsàg ès a meleg okozta. A nap 12h-ig mèg turheto, utàna beàll olyan 41-42 °C-ra ès ezt tartja fèl otig. Utàna megint turheto. Nagy èlmèny ilyenkor gyalogolni pl. az aszfalton.
Na megnèzem van-e ezen a szutykon usb, ha van teszek fel kèpeket. Addig is a mùltkori kèpek magyaràzata:
1 Ezt a bort fogyasztottam Marzanellàban, nagyon ìzletes volt!
2 A kerèkpàros szobra valahol az orszàgùton az erdoben. 30 kg rèz ès 1977 òta nem vitte el senki. Orulet!
3 Az erdei sètaùton ilyen mozaikkèpekkel talàlkoztam ez elso nap.
4 Ot nem tudom ki, valòszìnuleg tulaj unokàja a hotelbol, ahol neteztem.


Na Salve mindenkinek, megint csak nem tudom mikor làttok.

Egy nagyon hosszù nap

Teljesen amator mòdon arra gondoltam, hogy a MAV pozitiv irànyban megvàltozott, miòta nem jàrok nagyon vasùton, ezèrt ùgy intèztem a csutortoki indulàst, hogy kocsival Pestrol lementem Gyomrore, a kocsit otthagytam a hàznàl ès dèlutàn 15.30-kor kimentem az àllomàsra, hogy felszàlljak a sulysàpi szemèlyre, ami felvisz a Keletibe a csatlakozàshoz. Hàt vàrhattam. A vonat 30 perc kèsèssel èrt be a mindossze 15 km-re levo indulàsi àllomàsròl. A kallerno megnyugtatott, hogy nem fogom elèrni a Venezia Euronight-ot ami 16.35-kor indul, mert pàr perccel kèsobb fogunk beèrni. Egèsz ùton a pàlyaudvari illetèkesekkel folytatandò vitàm vàrhatò alakulàsàn toprengtem, abban teljesen biztos voltam, hogy addig nem megyek sehova a Keletibol, amig nem adnak bèrmentve egy màsik jegyet a holnapi vonatra! 16.34-re èrtunk a Keleti elè, 16.35 lett mire beengedtèk a vonatot. Egy gyors imàt elrebegve leugrottam a peronra, elkaptam az elso csellengo baktert, akinek fogalma sem volt, melyik vàgànyròl indul a Venezia, kozben gyors pillantàs az 1.-re : Corona. A 3.-on fapados helyi àll, a 4.-en egy nemzetkozi, de èppen menesztik a futyulès alapjàn. Nem volt veszteni valòm, felugrottam az ismeretlen vonatra a màsodik futtysszò utàn, kozben lekiàltottam egy integeto fèfinek, hogy " ez a Venezia?". A vàlaszt màr nem hallottam, mert becsuktàk az ajtòkat, csak làttam, a bòlintàst. Eltartott egy ideig mig feldolgoztam, hogy mègis elkezdodik az utazàs a mai nappal, de mire a balatoni naplementèhez èrtunk, màr lenyugodtam annyira, hogy èlvezzem a làtvànyt. A vonat reggel 7-re èrt Mestrèbe ès az a tervem, hogy majd jòl kialszom magam addig, màr akor dugàba dolt, mikor vègigpillantottam az utitàrsakon. Foleg a hàtam mogott ulo Jessica nevu fiatal amerikai no vitte a primet, egèsz ùton be nem àllt a szàja, percenkènt idegesito nevetèst hallatva szòrakoztatta a tàrsait egèszen kb èjfèlig, akkor egyik pillanatròl a màsikra elaludt ès àtvàltott horkolàsba. A horkolàsnak azt a bizonyos torvènytelen fajtàjàt uzte, ameltyben semmifèle ritmus, de mèg ismètlodo szekvenciàk sincsenek. Alvàsròl persze szò sem lehetett, a kulonbozo kallerok jottek-mentek, a hatàroknàl kànonban szòlaltak meg a mobilok sms-hangjai vàltozatos mòdokon ( kukorèkolàs, bofogès stb.), csupàn ultem csukott szemmel ès az agyamban pergettem egy filmet, amelyben Jessicàt valamilyen uruggyel kicsalom a peronra ahol a sajàt gitàrjànak a hùrjàval fojtom meg, majd vègul hogyan szabadulok meg a tetemtol.
De, ahogy egy règi kinai bolcs mondta: egyszer minden vèget èr, èn is leszàllhattam Mestrèben ès hamarosan kortyoltam a csodàlatos olasz cappuccinot, amit a leggagyibb benzinkùti shopban is kitunoen csinàlnak. Aztàn ùjra vonatozàs kezdodott Bolognàn àt Forliba, majd onnan busszal Dovadolàba, ahova Don Alfeonak tett igèretem szerint dèlben meg is èrkeztem. Don Alfeo a falu plèbànosa, aprò emberke, nulla angol nyelvtudàssal èpp angol nyelvu szorolapokat kèszitett wordben a gèpèn, mikor bekopogtam hozzà. Egyutt legyàrtottunk mèg egy franciàt is, jòl eldiskuràlva, de azt ne kèrdezzètek, mirol, majd bevonultunk a paròkia nagytermèbe, ahol Don Alfeo kitoltotte a credenzialèt, ellàtott tèrkèpekkel, majd megàldott ès utamra bocsàtott. 14.15- kor szabadultam meg Don Alfeotòl ès 22 km gyaloglàs vàrt ràm, mert a tervek szerint Marzanellàig akartam menni, ahol refugiòt jelol a tèrkèp. A legnagyobb dog melegben persze azonnal felfelè kellett màszni egy hegyre, 10 perc utàn, mint a kutya, ùgy èreztem magam. Hiàba dobàltam ki indulàs elott egy rakat felesleges cuccot a zsàkbòl, hamarosan az a kivànsàg fogalmazòdott meg bennem, hogy bàrcsak eldobhatnàm valahova ezt az iszonyù nehèz terhet mindenestul, amit itt cipelek, mint egy hulye. Persze tudtam elore, hogy ez lesz, pàr napba beletelik mig abbahagyom a sirànkozàst ès a testem hozzàszokik a napi tortùràhoz.
A tàj kàrpòtolt valamelyest a szevedèsekèrt: az ùt szinte vègig egy gerincen vitt, kètoldal szèp kilàtàssal Umbria hegyeire, amelyek bàr nem tùl magasak, meredek oldalaikkal mègis vadregènyesen festenek. Estig sikerult letolnom a 22 km-t Marzanellàig, amely csupàn egy kis fogadò az erdo szèlèn. Fàradt ès àlmos voltam rettenetesen, igy nagy orommel hallgattam a fogadòsnot, aki kozolte, telt hàz van, max az udvari kàpolnàban tudok aludni kempingàgyon. Megnèztem a helyet, hàt elèg szellos, pl. nincs ajtaja. Kèrdèsemre, hogy lesznek-e szùnyogok, csak szèttàrt karok volt a vàlasz, àm amikor megtudtam, hogy a macskàk is ott szoktak aludni, lemondtam a lehetosègrol. Jòl bevacsoràztam pastàbòl ès megittam hozzà egy uveg hàzibort, nem tùl meglepo mòdon elèg gyorsan. Szivesen megittam volna mèg egyet, de nem akartam az elso nap bemutatkozni.Igy is nèztek. A fogadosno elmondta, hogy holnap Porticoban fiesta lesz dèlutàn, ha be akarok vàsàrolni a hètvègère, igyekeznem kell, hogy koràn odaèrjek. Lesàtoroztam tehàt az udvaron ès ma reggel hatig aludtam.
Most Porticoban vagyok, egy albergo kedves vezetoje megengedte, hogy pàr pecig hasznàljam a gèpèt, de màr jon is, be kell fejezzem, nem tudom mikor folytathatom.

A dolgok állása

20 órával az indulás előtt még sajnos nincs teljesen kialakult elképzelésem arról, mi módon fogok Rómába gyalogolni, mivel sem a neten, sem ( az általam legszínvonalasabbnak tartott) Freitag&Berndt térképboltban nem találtam használható léptékű térképeket Róma környékéről, a legkisebb léptékű Lazio 1:200000-es pedig nem jelöli, csak az autóutakat. A tervem az, hogy mivel az út első szakasza Ravennától Assisiig állítólag elég jól jelölve van, míg ezt a kb. 300-400 km-t legyaloglom, a bennszülöttektől fogok érdeklődni az Assisi-Róma táv turistaösvényei után.
Sajnos azt az ötletet, hogy Magyarországról végig gyalog menjek, idő hiányában el kellett vetnem és meg kellett elégednem azzal, hogy nagyjából félúton csatlakozom be, egy hónapi idővel és úgy 800 km talp alá valóval gazdálkodva.
Az út első -könnyebb- szakasza a Ravennától nyugatra eső hegyekből, egy Dovadola nevű faluból indul és Assisiig tart, ezt Szent Ferenc Útja néven ismerik a zarándokok, vagyis még nem ismerik, mert csak tavaly festették fel, elirigyelve a spanyol Camino sikerét. Írtam a zarándokút honlapján megadott címre, hogy készüljenek, mert jövök, mire egy Giordano nevű tag válaszolt, hogy kiküldi majd elém Don Alfio atyát a buszmegállóba, aki majd elvezet a Rifugioba, amely a csekély érdeklődésre való tekintettel általában zárva van. Ha minden igaz, itt kapom majd meg a hivatalos zarándokigazolványt, ami hasonló Tintó földmérő igazolványához: minden kaput megnyit majd előttem. Giordano megnyugtatott még, hogy ad egy csomó telefonszámot és ha naponta hívogatom a megfelelő önkénteseket, minden este lesz szállásom, meg vacsi.
Gyakorlatilag a málhám össze van készítve a szoba sarkába, már csak be kell ömleszteni a hátizsákba, utána meg megdöbbenni az iszonyat súly alatt. Holnap délelőttre két teendőm maradt: vásárolni néhány ínycsiklandó zacskós levest a Tescoban, továbbá elfogadható indokot kreálni és azt beadni a leendő főnökömnek, hogy miért nem kezdek a megbeszéltek szerint szeptember elsején.

Intro

Ezt a blogot a 2009 augusztus-szeptember hónapokban Rómába tett zarándokutamról írtam néhány barátom unszolására, akik ily módon szerettek volna megosztozni velem az út élményeiben.