A történet vége

Stronconéban elbúcsúztam a kedves családtól, ahol a nő északnémet, a férfi délolasz volt és mosolyogva kértek el tőlem 10 eurót a fél óra netezésért. Közben szabadkoztak, hogy nem internetcafé ők, csupán azért engedtek be a középkori házban levő lakásukba, mert Paoló barátja vagyok. Én meg közben kiszámoltam, hogy ebből a pénzből otthon félhavi internet számlámat kifizetem, de gondolom ők is az övékét.
Átsétáltam a hegytetőre épült városkán, a járókelőktől a térképen kinézett Coppe után érdeklődve, lélekben felkészültem az aszfaltutak unalmas kilométereire a mellettem elhúzó autók látványával. Szerencsére azonban az országút teljesen kihalt volt és nagy csodálkozásomra Coppe falu előtt egy erdei ösvényt találtam, turistatáblával jelölve a Szent Ferenc út folytatását Rieti felé. Gondolkodás nélkül rátértem az ösvényre, megörülve annak, hogy nem az autók között kell gyalogolnom, ám kezdeti lelkesedésem az első jelöletlen kereszteződésnél lelohadt. Általában találomra választottam az elágazások közül, lehetőleg azt, amelyik dél felé vezetett. Párszor tettem bizonyára jókora vargabetűket, mert mire ismét kikeveredtem az országútra, kiderült, nem sokkal értem közelebb Rómához. Jellemző a Ferencút ezen szakaszára, hogy a fent említetten kívül még egy jelzőtáblát találtam csupán, melynek a tetején egy beletűzött papírlapocska keltette fel a figyelmemet. Kis levélke volt egy szállodai számla hátára írva németül és kb. ez állt rajta:
Halló Alex! Augusztus 28-án jártam itt, kérlek segíts nekem! Hová vezet ez az út? Este 7-kor bekapcsolom a telefonom! Fritz
Nem tűnt túl biztatónak a dolog és Fritzcel ellentétben úgy döntöttem, nem kísérletezem többet a földutakkal, hanem maradok az aszfalton. Így is tettem és a késői indulás ellenére aznap 35 km-t sikerült még megtennem , igaz jócskán este lett, mire Vacone közelében egy almafás ligetben felverhettem a sátram.


Másnap a szabin hegyek között Torrin és Selcin átgyalogolva megérkeztem a Forano nevű falucskába, ahol a főtéren meglepetten vettem észre az "Internetcafe" feliratot az egyik üzlet portálja felett. Sajnos épp zárva volt dél lévén, de az ajtón az állt, hogy du. 3-kor kinyit. Beültem tehát szemben egy bárba és az időt sörivással töltve vártam, hogy megérkezzen a személyzet a sziesztáról. Pontban 3-kor egy parasztassszony kinézetű idős hölgy nyitotta az ajtót, akiből nem néztem ki, hogy be tud majd kapcsolni egy számítógépet. Gyanúm beigazolódott: a néni elmagyarázta, hogy valóban régen volt itt netpoint, mostanra azonban már csak a szimpla kávéház maradt. Kissé ideges voltam a háromórás felesleges ücsörgés miatt, meg a négy sör is dolgozott az agyamban, ezért felajánlottam, hogyha ad egy pajszert, nagyon szívesen leverem az okafogyottá vált táblát az ajtó fölül, teljesen ingyen. Mivel az egyik unokaöcsém, aki hivatásos koldusként tevékenykedett évekig Rómában, megtanított a fontosabb olasz káromkodásokra, megértettem az ellenvéleményt, de azért én is odamondogattam magyarul. Dúlva-fúlva távoztam Foranoból és kicsit jobban kiléptem, hogy behozzam az elvesztegetett időt. 8 km-t megtéve, Stimigliano határában már teljesen kijózanodva az a furcsa eset történt, hogy lelassított mellettem egy taxi és a sofőr megkérdezte, hová megyek? Mondom Rómába. Erre integet, szálljak be! Mondom: nem, mert zarándokúton vagyok. Erre megáll, kinyitja az ajtót és szinte erőszakkal betuszkol. Nem csak azért tartottam rendkívül furának az esetet, mert az olaszok nem arról híresek, hogy megálljanak a stopposnak (főleg, ha az illető nem is stoppol), hanem azért is mert a Tevere hídján átérve, ami kb. 500-600 méterre volt, megállt és elbúcsúzva kirakott, majd lekanyarodva a főútról elhajtott.
A délután hátralévő részében könnyű szívvel tapostam a kilométereket ( összesen negyvenet ezen a napon), mert még előző este felhívott Juhász Tamás barátom ( akit Torrentének, vagy Toresznek ismer a világ, de én Tintónak szólítom), hogy Pisa környékén jár és a megbeszéltek szerint Róma előtt ma este fel fog szedni, hogy megkíméljen a Városba vezető autóutakon való gyaloglás nem túl vidám élményétől.


Róma határától 26 km-re San Oreste városka előtt jött el a történelmi pillanat, amit Tintó meg is örökített: Livingstone nem vigyorgott így, mikor Stanley rátalált a dzsungelben. Túláradó örömmel dobtam be a hátizsákot az autóba és már robogtunk is a Tirrén-tenger felé, ahol Ladíspoli kempingjében szálltunk meg.







A következő napokat római csavargásokkal töltöttük a szeptember elejei kánikulában, elvegyülve a várost ostromló turistahadak közé. Szeptember 6.-án tértünk vissza Magyarországra.

Egy tömet pipa a Spanyol-lépcsőn Léna társaságában.

Egy üveg Peroni a felejthetetlen Miyoko mellett a Pantenon árnyékában.

A Trévi-kútba való pénzdobásnak is megvan a megfelelő metódusa: háttal, jobb kézzel bal váll felett és utána nem kihalászni (amint a román turistanő tette mellettem),mert akkor nem ér!!

Pár nappal a hazaérkezésem után ezen blog egyik rendszeres olvasója úgy döntött, ő is
legyalogolja az utat Dovadolatól Assisiig. Miután Szeptember végén M. is épségben hazaérkezett, leültünk, hogy átbeszéljük az azonos helyeken, de más-más időben szerzett élményeket. Csodálkozva vettem észre, mennyire megrostálja az idő már egy, másfél hónap után is az emlékeket: nem tudtam felidézni az útra felfűzött városok és állomások egymásutániságát, hiába csengtek a nevek jólismerten. Úgy tűnik nem is túl fontos, hogy hol és mi történt velem, mert a legtöbbször valójában oda sem figyelve a külvilágra, egy kis gondolatba kapaszkodtam, újra és újra átgondolva ismételve, mint egy mantrát, hogy meglegyen a menetelés jóleső monotóniája, ami átsegít a testi fájdalmakon, és elviselhetővé teszi a magányt. Ha visszagondolok az útra és hogy mi lesz évek múltán az üledéke, egy hosszú, poros országutat látok, amelyen egy messzi város felé gyaloglok a verőfényben.

Néhány kép

1. Egy kis taktikai megbeszélés az emeleti barátnővel Stroncone idegenforgalomtól mentes középkori városában.

Spoleto ismerős XV.sz.-i hídja, a Ponte delle Torri.
A spoletoi rocca 1817-től 1982-ig börtönként működött, csak a 80-as évek végétől látogatható. Ahhoz képest, hogy 1380-ban épült, nem is tűnik elfecsérelt időnek az a másfél évszázad. Ezt a feliratot az ungaresius-szal a belső udvaron találtam. Jó volna, ha fel tudná valaki oldani a rövidítéseket! (car-bíboros?)
A Clitumnus folyó forrásai rendkívül bővizűen törnek elő a Via Flaminia alatti sziklákból. A kristálytiszta víz mellett csendes park van, Byron egyik kedvelt pihenőhelye volt.
Így fest Assisi a M.Subasioról nézve.
A kilátás a Monte Subasio gericéről végig pazar volt a Tiberis ( Tevere) völgyére.
"A boldogságtól ordítani tudnék!!
Ha nem lennék ilyen rekedt..."
Teljes menetfelszerelésben megérkeztem az assisi dóm elé.
A ferences atyákat instruálja a rendező a forgatás előtt.
Gubbio háztetői egy kora reggelen.
Néhány szakaszon nagyon profin ki volt táblázva az út, máskor meg csak a hatodik érzékem vezetett az ösvények útvesztőjében.
Érdemes volt korán, 6h körül indulni, olyankor még a Nap erőtlenül sütött le a Földre és a hegyek árnyékot vetettek a Cammino ösvényeire.

Gyalogolni jò!

Ahogy màr Mòricz Zsigmond is megmondta, igaz ö a nagy magyar pusztàban vàndorolt, ahol a csàrdàkban olthatta szomjàt, mìg èn nèha hosszù òràkon àt cammogok a dogmelegben, amìg vègre olyan lakott telepulèst talàlok, ahol bàr is van. Ilyenkor csupàn egy nagy szàjnak kèpzelem magam, egy nagy cserepes szàjnak, meg egy rovid szakasz nyelocsonek ès dontom magamba a Peroni sort, mindenfèle ìzlelès nèlkul.
Tehàt Assisiben hagytam abba. Màsnap reggel a kempingbol bementem a kolostorhoz, ahol megtalàltam Giordano testvèrt egy kis irodàban, aki mosolyogva àtnyùjtotta az elore elkèszìtett dìszes oklevelet, amelyen cirkalmas betukkel àllt, hogy ISTEVAN STAVER hivatalosan is felvètetett a ferences zaràndokok kozè. Utoljàra àtsètàltam Assisin ès a vàros vègèn egybol egy brutàlis emelkedo vàrt. Az 1200 m magas Monte Subisiora kellett felkapaszkodni, ahol egy kis kolostornàl pihentem meg, ahol Leone testvèr ( S. Francesco tàrsa) barlangja megint csak igazi szent helyet takart. Kevès turista, labirintushoz hasonlìtò òdon kolostor, szuk folyosòkkal, akkora ajtokkal, hogy csak mèlyen meghajolva tudtam belèpni.
Ezutàn a Subisio nyergèn, ahol fàk sem voltak, ùgy eltèvedtem, hogy òràkig meneteltem egy hosszù foldùton, pazar kilàtàssal a Tevere volgyère, csak sejtve, merre jàrok. Vègul eszembe jutott, hogy hoztam GPS-t, bàr a hegyi osvènyek nem voltak rajta, lenavigàlt sikeresen Spelloba, ahol èjszakàzni szàndèkoztam. A spelloi apàcakolostornàl nem volt szerencsèm, a fonovèr megszemlèlt, majd kijelentette: no room. Kèso estig Folignoig mentem, ahol vègul a youth hostelben aludtam egy igazi 16. sz.-i kastèlyban. Eddig ez volt a leghùzòsabb nap, 40 km-t nyomtam le, de èrdekes, hogy szinte fàradtsàg nèlkul.
A zsàkom is eltunt a hàtamròl, olyan csak mintha egy lepkèt vinnèk, amit meg, ha lerakok: Neil Armstrong èrezhette magàt ìgy a Holdon. Hàt szòval belejottem.
Màsnap Spoletoig gyalaogoltam, foleg kisforgalmù aszfalton. A vàltozatossàg kedvèèrt 18. sz.-i volt a szàlloda eredetinek tuno freskòkkal. Spoletòt alaposan bebarangoltam màsnap, megkerestem azokat a helyeket, ahol Anno Bùzàs komàmmal jàrtunk, jòcskàn dèlutàn lett, mire elindultam a hegyekbe. Nem is èrtem el a Romita de Cesi nevu kituzott cèlt, az erdoben sàtoroztam öklömnyi köveken. Csak a kovetkezo nap aza tegnap èrtem a kis kolostorhoz, Romitàhoz, ahol nagy szeretettel fogadtak. Osszesen hàrman laknak fenn a hegyi tanyàn: egy Silvia nevu fiatal làny ( aki egybol fozott nekem egy pastàt), egy kiègett boxolora hasonlìtò albàn menekult ( o a mindenes) ès fra Bernardino aki viszont egy örült atomfizika professzorra emlèkeztet, a megszàllottsàg fènyèvel a szemèben. Lehet is benne valami, mert 10 ève koltozott ki a romok kozè ès sajàt kezèvel èpìtette ùjjà a kolostort. Szìvesen eltoltottem volna ott hosszabb idot, nagyon megkapò hely!
Aztàn legyalogoltam Ternibe, ami egy nagy vàros, de internetet nem talàlni benne, viszont megvettem a Lazio tèrkèpet ès kinèztem, merre megyek tovàbb, mert erre màr turistaosvènyek nincsenek. Kèso estig meneteltem Stroncone nevu kisvàrosig, ahol a S Francesco hotel szìvèlyes tulaja Paolo adott szàllàst, ma meg egy cìmet, ahol maszek alapon megengedtèk, hogy netezzek.
Nem tudom, lesz-e alkalmam Ròmàig gèp elè kerulni, de onnan mindenkèpp jelentkezem. Ha ilyen tempòban haladok, hàrom-nègy nap alatt megèrkezem.

Assisi

Gubbiobòl 35 km-es szakaszt kellett volna Valfabbricaig teljesìteni, amit persze nem sikerult legyalogolnom, mert tùl kèson indultam, talàn volt 1\2 12 is mikor a hàtamra vettem a zsàkom. Kinèztem estère a tèrkèpen egy romos vàrkastèlyt egy vìztàrozò partjàn, ez is volt vagy 30 km-re. Elèg jò tempòban sikerult este 6-ra odaèrnem, de a rom csalòdàst okozott: semmifèle osvèny nem vezetett fel hozzà. Vègul felkuzdottem magam egy vaddisznòcsapàson, de a tuskebozòt annyira helybenhagyott, hogy a fennalvàstòl elvette a kedvem. A sàtram aztàn a domb aljàban, a vàr alatt vertem fel, folyamatosan kuzdve a szùnyogok tàmadàsaival. Màsnap ( tegnap) lesètàltam a maradèk 5 km-t Valfabbricàba, mely a szokàsos kis kozèpkori olasz vàroska a fuggoòn nèlkul èpìtett tornyàval. Itt reggeliztem, majd a bakancsot szandàlra vàltva ( mert a dagadt làbujjaim màr egyszeruen nem fèrnek el benne ), a maradèk 17 km-t is megtettem Assisiig.
Assisi nagyon bàjos vàroska lenne, ha nem lenne tùltelìtodve turistàkkal. Kozèpkori sikàtorok a hegyoldalban, a szèlèn meg a tùlmèretezett dòm- valahogy ìgy fest. Elkezdtem keresni a tomegben a ferences atyàk rendhàzàt, hogy leadjam nekik a credenzialèmat ès megkapjam toluk az igazolàst, hogy valòdi zaràndok vagyok, de egyetlen megszòlìtott csuhàs sem tudott segìteni. Hiàba, olyan friss mèg ez a zaràndokùt, hogy nincs mèg beèpulve a koztudatba. Az èn rajtszàmom csupàn a 330-as volt, egy jobb Vèrtes 50 tùràn tobben indulnak ennèl.
A vàrosban sètàlva osszefutottam az osztràk-magyar csapattal, akik megintcsak segìtettek, azzal, hogy nincs semmifèle szàllàs a vàrosban, ne is keressek, ok is kb 3 km-re talàltak egy hotelt 50 euroèrt.
Tehàt az egèsz dèlutànom szàllàskeresèssel zajlott. Kibuszoztam a szomszèd vàroskàba, ami 7 km-re van, de hihetetlen mòdon, ott is tele voltak a szàllodàk. Vègul Assisi kempingjèben sikerult letàboroznom, hàt ez sincs tùl kozel: 5 km-t gyalogoltam, mire odaèrtem. A tegnapi nap vègèt tehàt a kemping bàrjàban toltottem sorozèssel, mikozben Assisi panoràmàjàt csodàlhattam a tàvolban.
A kemping busza ma reggel behozott a vàrosba ès a reggeli utàn felkerestem a dòmot. Az altemplomban van a Szent sìrja ès bàr itt is nagy a tomeg, vitathatatlanul szakràlis szellemisègu hely ez. Az alsò ès felso dòmok, pedig a kozèpkori hìres freskòkkal kàpràztatnak el. Giotto keze munkàjàt bàmulni kivèteles èlvezet volt ma dèlelott. A hus templomban a tomeg zugàsa egyre no, mikor elèr egy szintet, a hangosbeszèlon egy sztentori hang, mint az ùr hangja, megszòlal: Silenzio! Ekkor egy darabig csend van, majd hamarosan ùjra beindul a zsongàs. Feketeafrikaiak csuhàban, dèl-amerikai indiàn apàcàk, kese lengyelek, a vilàg osszes katolikus nèpènek kuldottei megtalàlhatòk itt, a kufàrok persze igyekeznek hasznot hùzni a vallàsbòl: kaphatò az utcàkon mindenfèle kultikus kacat egèszen a blaszfèmia hatàràig.
340 km-t talpaltam eddig, a tovàbbiakban mèg mindig nem tudom, mi lesz. A konyvesboltban az eladò megnyugtatott: nincs Ròmàig tùristaùt, viszont talàltam egy ùtvonalat, amelyen Spoletoig el lehet menni. A legrosszabb esetben majd az orszàgùton gyaloglok onnantòl.
Most megnèzem mèg a kotelezo làtnivalòkat, bevàsàrolok estère borbòl, dèlutàn meg nagymosàs a kempingben. Holnap indulok Foligno irànyàba.
Mindenkinek kosz a kommenteket, igyexem eleget tenni a kèrèseknek.
Udv!

Gubbio 2.

Kereszt ès kukàk Loreto falucska vègèn. Az olaszok tudjàk hol a hatàr a jelkèpek tiszteletèben.

Most van egy kis idom, mert reggel elbucsuzva a szàllàstòl visszasètàltam Gubbioba vàrost nèzni ès talàltam egy kis netpointot, tehàt ìrhatok mèg nèhàny szòt az ùtròl, ùgy àltalàban.

Tegnap pl. egèsz kellemes huvosben, 35-36 °C-ban gyalogoltam a szelìdebbè vàlò lankàkon. Allandò kisèroim, kb 20-30 db lègy miatt, melyek a fejem korul koroznek, mint valami megbolondult bolygòrendszer, mikozben lassan vonszolom magam felfelè a hegyre, ùgy nèzhetek ki, mint a Heroes 3 cimu szàmìtògèpes jàtèkban a zombi. Persze tùlzàs lenne azt àllìtani, hogy nincsenek pozitìv pillanatai az ùtnak: dèlben nekiàll illatozni a macchia, ami nem màs, mint a mediterràn bozòt a maga sokfajta viràgàval ès illòolajàval, ez azèrt nèmi feludulèst hoz a tuzo napon. A legeslegjobb mègis az, ha egy àrnyas fa alatt letehetem az àtkozott zsàkot a vàllamròl ès lassan kortyolhatom a langyos vizemet. Ha pedig hus vizu forràst talàlok az erdoben (nèha az is akad), az pedig maga a foldi èden. Abban a maradèk 2-3 òràban naponta, amit nem alvàssal ès gyaloglàssal toltok, viszont nem apròzom el: amikor van rà lehetosègem folytatom az olasz szalàmik, sonkàk, sajtok ès borok vègigkòstolàsàt, ezt a tevèkenysèget nem lehet megunni.

San Francesco Part 3.

Ezen a kèpen Jèzus èpp szeràf alakjàban beègeti a sebeket Ferencnek, mikozben a hàttèrben egy szerzetes meglepetten figyeli az esemènyeket. A freskò kèszìtoje persze erosen eltulozta a szent fizikai felèpìtèsèt: ekkorra Ferenc màr igencsak csonttà ès borrè volt sovànyodva.

Itt a màsik fotòn a szent hegy, La Verna làtszik, jò fèl napi jàròfoldre voltam màr tole, mikor fènykèpeztem. A kolostor a hegy bal oldalàn van, bàr ekkora nagyìtàsban nem làtszik.

Itt Gubbioban tortènt az a csodàs eset a farkassal, amit sajnos nem tudok elmesèlni, mert W. Nigg kihagyta a konyvèbol, nem talàlva èrdemlegesnek taglalni. Itt mindenesetre nagy a farkas-kultusz, szobra is van a vàrosban, meg mindenutt ott làthatò kèpeken, dombormuveken stb. Gondolom Ferenc megszelìdìtette, esetleg betanìtotta pàr mutatvànyra, nem tudom, nèzzetek utàna. Az viszont tèny, hogy Ferenc egysèges egèszkènt làtta a vilàgot, nem csupàn a madaraknak prèdikàlt, mint az koztudott, hanem mindenfèle màs àllatnak, sot èlettelen dolgoknak, termèszeti esemènyeknek ( kovek, szèl, eso, stb)

Zàrszòul mèg annyit Szent Ferencrol, hogy valòszìnuleg nem ìgy kèpzelte a kovetoi sorsàt, az esemènyek tùlnottek rajta, a ferences rend sem nèlkulozheti pl. a pènzt, melyet alapìtòja annyira megvetett, hogy kezèbe sem volt hajlandò venni.

Gubbio

Ma este megèrkezte Gubbioba, ahol a zaràndokszàllàson a fiatal pap, Don Marco irodàjàban utogetem az àtok billentyuzetet, amin a Z meg Y teljesen rossz helyen van. Szàmìtàsaim szerint 270 km-t gyalogoltam eddig, / a TESCO gazd. lèpèsszàmlàlòt mèg az elso napon eldobtam/ kezdek belejonni, sajnos valamit azèrt mindig kimèr a sors, hogy ne legyen konnyu: most a 20 db làbujjambòl 5-on van èpp vìzhòlyag, de ez napròl-napra vàltozik.
Tegnap este nagy szerencsèben volt rèszem Pietralungàban: a szàllàst keresve 4 zaràndokkal futottam ossze, akik Ausztriàbòl jottek ès az egyikuk magyar volt. Sikerult tole megszereznem a tovàbbi hàrom àllomàs gondnokànak a telszàmàt, ìgy tudtam foglalni szàllàst màra is.
Nem akarom Don Marcot nagyon felidegesìteni, itt toporog a folyosòn, ùgyhogy most nem ìrok sokat, meg kèpeket is majd legkozelebb kaptok, talàn holnap, ha Gubbioban talàlok netcafèt.
Salve mindenkinek, kulon koszonet Lengyel Tamàsnak, aki vicces sms-ekkel tartja bennem a lelket.