Assisi

Gubbiobòl 35 km-es szakaszt kellett volna Valfabbricaig teljesìteni, amit persze nem sikerult legyalogolnom, mert tùl kèson indultam, talàn volt 1\2 12 is mikor a hàtamra vettem a zsàkom. Kinèztem estère a tèrkèpen egy romos vàrkastèlyt egy vìztàrozò partjàn, ez is volt vagy 30 km-re. Elèg jò tempòban sikerult este 6-ra odaèrnem, de a rom csalòdàst okozott: semmifèle osvèny nem vezetett fel hozzà. Vègul felkuzdottem magam egy vaddisznòcsapàson, de a tuskebozòt annyira helybenhagyott, hogy a fennalvàstòl elvette a kedvem. A sàtram aztàn a domb aljàban, a vàr alatt vertem fel, folyamatosan kuzdve a szùnyogok tàmadàsaival. Màsnap ( tegnap) lesètàltam a maradèk 5 km-t Valfabbricàba, mely a szokàsos kis kozèpkori olasz vàroska a fuggoòn nèlkul èpìtett tornyàval. Itt reggeliztem, majd a bakancsot szandàlra vàltva ( mert a dagadt làbujjaim màr egyszeruen nem fèrnek el benne ), a maradèk 17 km-t is megtettem Assisiig.
Assisi nagyon bàjos vàroska lenne, ha nem lenne tùltelìtodve turistàkkal. Kozèpkori sikàtorok a hegyoldalban, a szèlèn meg a tùlmèretezett dòm- valahogy ìgy fest. Elkezdtem keresni a tomegben a ferences atyàk rendhàzàt, hogy leadjam nekik a credenzialèmat ès megkapjam toluk az igazolàst, hogy valòdi zaràndok vagyok, de egyetlen megszòlìtott csuhàs sem tudott segìteni. Hiàba, olyan friss mèg ez a zaràndokùt, hogy nincs mèg beèpulve a koztudatba. Az èn rajtszàmom csupàn a 330-as volt, egy jobb Vèrtes 50 tùràn tobben indulnak ennèl.
A vàrosban sètàlva osszefutottam az osztràk-magyar csapattal, akik megintcsak segìtettek, azzal, hogy nincs semmifèle szàllàs a vàrosban, ne is keressek, ok is kb 3 km-re talàltak egy hotelt 50 euroèrt.
Tehàt az egèsz dèlutànom szàllàskeresèssel zajlott. Kibuszoztam a szomszèd vàroskàba, ami 7 km-re van, de hihetetlen mòdon, ott is tele voltak a szàllodàk. Vègul Assisi kempingjèben sikerult letàboroznom, hàt ez sincs tùl kozel: 5 km-t gyalogoltam, mire odaèrtem. A tegnapi nap vègèt tehàt a kemping bàrjàban toltottem sorozèssel, mikozben Assisi panoràmàjàt csodàlhattam a tàvolban.
A kemping busza ma reggel behozott a vàrosba ès a reggeli utàn felkerestem a dòmot. Az altemplomban van a Szent sìrja ès bàr itt is nagy a tomeg, vitathatatlanul szakràlis szellemisègu hely ez. Az alsò ès felso dòmok, pedig a kozèpkori hìres freskòkkal kàpràztatnak el. Giotto keze munkàjàt bàmulni kivèteles èlvezet volt ma dèlelott. A hus templomban a tomeg zugàsa egyre no, mikor elèr egy szintet, a hangosbeszèlon egy sztentori hang, mint az ùr hangja, megszòlal: Silenzio! Ekkor egy darabig csend van, majd hamarosan ùjra beindul a zsongàs. Feketeafrikaiak csuhàban, dèl-amerikai indiàn apàcàk, kese lengyelek, a vilàg osszes katolikus nèpènek kuldottei megtalàlhatòk itt, a kufàrok persze igyekeznek hasznot hùzni a vallàsbòl: kaphatò az utcàkon mindenfèle kultikus kacat egèszen a blaszfèmia hatàràig.
340 km-t talpaltam eddig, a tovàbbiakban mèg mindig nem tudom, mi lesz. A konyvesboltban az eladò megnyugtatott: nincs Ròmàig tùristaùt, viszont talàltam egy ùtvonalat, amelyen Spoletoig el lehet menni. A legrosszabb esetben majd az orszàgùton gyaloglok onnantòl.
Most megnèzem mèg a kotelezo làtnivalòkat, bevàsàrolok estère borbòl, dèlutàn meg nagymosàs a kempingben. Holnap indulok Foligno irànyàba.
Mindenkinek kosz a kommenteket, igyexem eleget tenni a kèrèseknek.
Udv!