A dolgok állása

20 órával az indulás előtt még sajnos nincs teljesen kialakult elképzelésem arról, mi módon fogok Rómába gyalogolni, mivel sem a neten, sem ( az általam legszínvonalasabbnak tartott) Freitag&Berndt térképboltban nem találtam használható léptékű térképeket Róma környékéről, a legkisebb léptékű Lazio 1:200000-es pedig nem jelöli, csak az autóutakat. A tervem az, hogy mivel az út első szakasza Ravennától Assisiig állítólag elég jól jelölve van, míg ezt a kb. 300-400 km-t legyaloglom, a bennszülöttektől fogok érdeklődni az Assisi-Róma táv turistaösvényei után.
Sajnos azt az ötletet, hogy Magyarországról végig gyalog menjek, idő hiányában el kellett vetnem és meg kellett elégednem azzal, hogy nagyjából félúton csatlakozom be, egy hónapi idővel és úgy 800 km talp alá valóval gazdálkodva.
Az út első -könnyebb- szakasza a Ravennától nyugatra eső hegyekből, egy Dovadola nevű faluból indul és Assisiig tart, ezt Szent Ferenc Útja néven ismerik a zarándokok, vagyis még nem ismerik, mert csak tavaly festették fel, elirigyelve a spanyol Camino sikerét. Írtam a zarándokút honlapján megadott címre, hogy készüljenek, mert jövök, mire egy Giordano nevű tag válaszolt, hogy kiküldi majd elém Don Alfio atyát a buszmegállóba, aki majd elvezet a Rifugioba, amely a csekély érdeklődésre való tekintettel általában zárva van. Ha minden igaz, itt kapom majd meg a hivatalos zarándokigazolványt, ami hasonló Tintó földmérő igazolványához: minden kaput megnyit majd előttem. Giordano megnyugtatott még, hogy ad egy csomó telefonszámot és ha naponta hívogatom a megfelelő önkénteseket, minden este lesz szállásom, meg vacsi.
Gyakorlatilag a málhám össze van készítve a szoba sarkába, már csak be kell ömleszteni a hátizsákba, utána meg megdöbbenni az iszonyat súly alatt. Holnap délelőttre két teendőm maradt: vásárolni néhány ínycsiklandó zacskós levest a Tescoban, továbbá elfogadható indokot kreálni és azt beadni a leendő főnökömnek, hogy miért nem kezdek a megbeszéltek szerint szeptember elsején.