Egy nagyon hosszù nap

Teljesen amator mòdon arra gondoltam, hogy a MAV pozitiv irànyban megvàltozott, miòta nem jàrok nagyon vasùton, ezèrt ùgy intèztem a csutortoki indulàst, hogy kocsival Pestrol lementem Gyomrore, a kocsit otthagytam a hàznàl ès dèlutàn 15.30-kor kimentem az àllomàsra, hogy felszàlljak a sulysàpi szemèlyre, ami felvisz a Keletibe a csatlakozàshoz. Hàt vàrhattam. A vonat 30 perc kèsèssel èrt be a mindossze 15 km-re levo indulàsi àllomàsròl. A kallerno megnyugtatott, hogy nem fogom elèrni a Venezia Euronight-ot ami 16.35-kor indul, mert pàr perccel kèsobb fogunk beèrni. Egèsz ùton a pàlyaudvari illetèkesekkel folytatandò vitàm vàrhatò alakulàsàn toprengtem, abban teljesen biztos voltam, hogy addig nem megyek sehova a Keletibol, amig nem adnak bèrmentve egy màsik jegyet a holnapi vonatra! 16.34-re èrtunk a Keleti elè, 16.35 lett mire beengedtèk a vonatot. Egy gyors imàt elrebegve leugrottam a peronra, elkaptam az elso csellengo baktert, akinek fogalma sem volt, melyik vàgànyròl indul a Venezia, kozben gyors pillantàs az 1.-re : Corona. A 3.-on fapados helyi àll, a 4.-en egy nemzetkozi, de èppen menesztik a futyulès alapjàn. Nem volt veszteni valòm, felugrottam az ismeretlen vonatra a màsodik futtysszò utàn, kozben lekiàltottam egy integeto fèfinek, hogy " ez a Venezia?". A vàlaszt màr nem hallottam, mert becsuktàk az ajtòkat, csak làttam, a bòlintàst. Eltartott egy ideig mig feldolgoztam, hogy mègis elkezdodik az utazàs a mai nappal, de mire a balatoni naplementèhez èrtunk, màr lenyugodtam annyira, hogy èlvezzem a làtvànyt. A vonat reggel 7-re èrt Mestrèbe ès az a tervem, hogy majd jòl kialszom magam addig, màr akor dugàba dolt, mikor vègigpillantottam az utitàrsakon. Foleg a hàtam mogott ulo Jessica nevu fiatal amerikai no vitte a primet, egèsz ùton be nem àllt a szàja, percenkènt idegesito nevetèst hallatva szòrakoztatta a tàrsait egèszen kb èjfèlig, akkor egyik pillanatròl a màsikra elaludt ès àtvàltott horkolàsba. A horkolàsnak azt a bizonyos torvènytelen fajtàjàt uzte, ameltyben semmifèle ritmus, de mèg ismètlodo szekvenciàk sincsenek. Alvàsròl persze szò sem lehetett, a kulonbozo kallerok jottek-mentek, a hatàroknàl kànonban szòlaltak meg a mobilok sms-hangjai vàltozatos mòdokon ( kukorèkolàs, bofogès stb.), csupàn ultem csukott szemmel ès az agyamban pergettem egy filmet, amelyben Jessicàt valamilyen uruggyel kicsalom a peronra ahol a sajàt gitàrjànak a hùrjàval fojtom meg, majd vègul hogyan szabadulok meg a tetemtol.
De, ahogy egy règi kinai bolcs mondta: egyszer minden vèget èr, èn is leszàllhattam Mestrèben ès hamarosan kortyoltam a csodàlatos olasz cappuccinot, amit a leggagyibb benzinkùti shopban is kitunoen csinàlnak. Aztàn ùjra vonatozàs kezdodott Bolognàn àt Forliba, majd onnan busszal Dovadolàba, ahova Don Alfeonak tett igèretem szerint dèlben meg is èrkeztem. Don Alfeo a falu plèbànosa, aprò emberke, nulla angol nyelvtudàssal èpp angol nyelvu szorolapokat kèszitett wordben a gèpèn, mikor bekopogtam hozzà. Egyutt legyàrtottunk mèg egy franciàt is, jòl eldiskuràlva, de azt ne kèrdezzètek, mirol, majd bevonultunk a paròkia nagytermèbe, ahol Don Alfeo kitoltotte a credenzialèt, ellàtott tèrkèpekkel, majd megàldott ès utamra bocsàtott. 14.15- kor szabadultam meg Don Alfeotòl ès 22 km gyaloglàs vàrt ràm, mert a tervek szerint Marzanellàig akartam menni, ahol refugiòt jelol a tèrkèp. A legnagyobb dog melegben persze azonnal felfelè kellett màszni egy hegyre, 10 perc utàn, mint a kutya, ùgy èreztem magam. Hiàba dobàltam ki indulàs elott egy rakat felesleges cuccot a zsàkbòl, hamarosan az a kivànsàg fogalmazòdott meg bennem, hogy bàrcsak eldobhatnàm valahova ezt az iszonyù nehèz terhet mindenestul, amit itt cipelek, mint egy hulye. Persze tudtam elore, hogy ez lesz, pàr napba beletelik mig abbahagyom a sirànkozàst ès a testem hozzàszokik a napi tortùràhoz.
A tàj kàrpòtolt valamelyest a szevedèsekèrt: az ùt szinte vègig egy gerincen vitt, kètoldal szèp kilàtàssal Umbria hegyeire, amelyek bàr nem tùl magasak, meredek oldalaikkal mègis vadregènyesen festenek. Estig sikerult letolnom a 22 km-t Marzanellàig, amely csupàn egy kis fogadò az erdo szèlèn. Fàradt ès àlmos voltam rettenetesen, igy nagy orommel hallgattam a fogadòsnot, aki kozolte, telt hàz van, max az udvari kàpolnàban tudok aludni kempingàgyon. Megnèztem a helyet, hàt elèg szellos, pl. nincs ajtaja. Kèrdèsemre, hogy lesznek-e szùnyogok, csak szèttàrt karok volt a vàlasz, àm amikor megtudtam, hogy a macskàk is ott szoktak aludni, lemondtam a lehetosègrol. Jòl bevacsoràztam pastàbòl ès megittam hozzà egy uveg hàzibort, nem tùl meglepo mòdon elèg gyorsan. Szivesen megittam volna mèg egyet, de nem akartam az elso nap bemutatkozni.Igy is nèztek. A fogadosno elmondta, hogy holnap Porticoban fiesta lesz dèlutàn, ha be akarok vàsàrolni a hètvègère, igyekeznem kell, hogy koràn odaèrjek. Lesàtoroztam tehàt az udvaron ès ma reggel hatig aludtam.
Most Porticoban vagyok, egy albergo kedves vezetoje megengedte, hogy pàr pecig hasznàljam a gèpèt, de màr jon is, be kell fejezzem, nem tudom mikor folytathatom.